3 fejezet~ Találkozás

Hát itt is van a 3. rész, de ez a 2. rész folytatása. Remélem tetszik. Kommenteket szívesen fogadok. 3 komment után folytatás. *_* Puszi Klau:)

Ahogy mentünk a taxival én az ablakon bámultam, ki és néztem az emberek, vagy a tájban gyönyörködtem. Csodaszép London! Imádom. Amióta megszülettem itt élek és egy percre sem mennék el innen. Na jó de: Görögországba. de akkor is! Hogy lehet valami ennyire gyönyörű? A piros buszok,  a telefon fülkék, a gyönyörű Big Ben, a London Eye. Nem nem tudnám máshol elképzelni az életem. Lehetetlenség. Ebből a csöpögős gondolatmenetemből Liam szakított ki.
- Megérkeztünk!- szólított meg. Óvatosan kiemelt a kocsiból és kifizette a taxit.Körül néztem. Óriás házak mindenhol. A ház ami előtt álltam mint egy palota. Nagyon gyönyörű volt. De honnan telik neki ennyire? Na mindegy nem ez a lényeg.
- Hali! - rángatta meg Liam a kezét előttem.- Itt vagy?- mosolygott. Vissza mosolyogtam és bólintottam.
- Csak tudod ez nagyon gyönyörű.-bámultam.
- Köszönöm. - nézte mosolyogva a házat.- Be is megyünk vagy kintről nézzük a gyönyörűséged?- nevetett.- Na jó ez nem volt nagy poén.- Na ezen én nevettem fel.
- Nem jó volt.- mosolyogtam rá.- Amúgy mehetünk. Átkarolt Liam és bevitt a házba. Amint beértünk nagyon de nagyon meglepődtem. A látvány: két fiú aki rohangál, gondolom egymást kergetve. Egy aki egy tükörben a haját zselézi, és még egy aki focit, néz gondolom Barcát, ami nekem is a kedvenc csapatom. Ezt abból gondoltam, hogy azt ordibálta, hogy " Gyerünk!" "Lődd már be!" "Barcaaa!"
- FIÚK! NYUGI VAN!- ordibálta el magát Liam. Ezután minden tekintet rám szegeződött.
- Ő meg ki?- kérdezte nem túl kedvesen a göndörke. Egyébként kezdenek ismerősek lenni. De még mindig nem tudom, hogy kik? Van egy szőke, egy csíkos pólós, egy felállított hajú, és egy göndör. Na mindegy majd kiderül.
- Ő itt...- kezdett volna bemutatni Liam, de még nem tudja a nevem. De kis cuki! nem Eliza,nem szabad.
- Elizabeth, de mindenki, csak Elizának szólít- válaszoltam Liam helyett.
- Ó, szia!- jött oda a göndör.- Harry vagyok.- Liam, Harry.. Ez olyan ismerős.
- Szia! Niall.- jött oda a szőke. Niall... hm. Ismerős.
- Louis!- Intett a csíkos pólós. Ő nem jött oda mert egy műgalambot etetett.
- Én pedig Zayn. - mosolygott rám a felállított hajú. Liam, Harry, Niall, Louis, Zayn. A felismerés villámcsapásszerűen ütött belém.
- TI VAGYTOK A ONE DIRECTION!- sikítottam fel. - Úristen a barátnőm oltári nagy rajongótok. Imádja a számaitokat.- hadartam.
- Te erre csak kost jöttél rá?- kérdezte Liam felvont szemöldökkel.
- Aha. Jól van, nem vagyok oda ezekért a fiú bandákért, de nem is utálom őket. Csak nekem inkább a lágyabb zenék jönnek be.
- Lágy zenét akarsz?- nézett rám Liam mosolyogva.
- Mi? Nem, csak  mondtam.
- Ülj le.- invitált a kanapéra Liam, majd mikkor leesett neki, hogy nem bírok járni, átkarolt és úgy rakott le.
Niall elővette a gitárját, és törökülésbe ültek le. Ekkor el kezdtek énekelni egy tök aranyos számot, mint később kiderült a Little Thingset. Nagyon élveztem. Eszméletlen aranyos volt.
- Na hogy tetszett?- kérdezte Liam.
- Nagyon jó volt.
- Tettszett? - kérdezték félve.
- Nem tetszett. Imádtam.- mosolyogtam.
- Tényleg amúgy hol is találkoztatok?- kérdezte Harry.
- Hát az úgy volt..- kezdet el mesélni Liam. Én csak mosolyogva hallgattam néha pedig kiegészíttettem. A fiúk, főleg Louis, tök aranyosnak találták a sztorit.
- Éhes vagyok.- jelentette ki Niall, amikkor vége lett a mesének.
- Oké együnk- válaszolta Zayn- De mit?
- Pizza. - mosolygott Harry.
- Oké- feleltük.
- Ki milyet kér? Eliza?
- Nekem mindegy.
- Hát oké. Liam?
- Sonkás, kukoricás.
- Eliza neked olyan jó lesz?
- Igen. Az a kedvencem.
- Még egy közös Liammel.- mosolygott Niall. Elmondta mindenki a rendelését. Majd tíz perc múlva megjött a pizza. Nekiestünk. 20 perc alatt mindenki befalta. Ezután rá néztem az órára. Éjfél.
- Na jó. Fiúk én elmegy aludni. Hol fogok aludni.
- Hát ott a vendégszoba.
- Köszi. Sziasztok. Jó éjt.
- Jó éjt. - hallatszott a zsongás. Elszaladtam a szobámba. Elmentem zuhanyozni. Mikkor kész voltam visszavettem az aznapi ruhámat, ami nagyon kényelmetlen volt. De minden mindegy alapon nem érdekelt. Ezután mivel nagyon fáradt voltam és lefeküdtem.

Vároom a kommikat. :) *_*

Hali!

Visszatértem. Nem tudom kinek hogy tetszett a sztori eddig, de hát én megpróbálok újra neki futni. Egyébként nem az unalmam miatt volt ez a sok szünet, hanem a jegyeim miatt,  de már javultak! :) Na szóval itt vagyok és folytassuk a sztorit. Megpróbálok minél hosszabb részeket hozni! :) Lesz egy kis blog design, és majd megmutatom, hogy hogyan is képzelem el Elizabeth-et. Puszi:)

Hali!

Amint láthatjátok, nem hoztam részt már 2 napja. Bocsi, de a suli elveszi az időt. De ahogy tudok siettek a következővel. Plusz eldöntöttem, hogy ilyen 2 napi rendszerességgel lesznek részek. Ja és még valami. Ahogy észrevehettek nem hosszúak, de zeke majd nőni fognak!!! :) Puszi nektek... :) :* xx Klau

2. fejezet~ Találkozás

Sziasztok! Meghoztam a következő részt! Ez egy  ilyen tök cuki, találkozós rész lenne. Jó olvasást.

Miközben sétáltam és gondolkodtam, észrevettem  ahogy hátra pillantottam, hogy egy kapucnis alak jön mögöttem. Lesokkoltam és elkezdtem 2-szer gyorsabban haladni. Az ember még mindig követtet. Nem tudtam kivenni, hogy nő vagy férfi. Nagyon de nagyon megijedtem. Vajon mit akarhat? Szervkereskedő lenne? Az nem lehet.. Fényes nappal van és vagy rajtunk kívül 20 ember van itt. Tuti, hogy nem tudná úgy megoldani, hogy ne vegyenek észre.Vagy de? Nem tudom.. összezavarodtam. Begyorsított. A francba... Próbáltam gyorsabban lépkedni, de nagyon nem ment. Bevallom nem a legjobb vagyok tesiből. Na jó nincs mit tenni. Futni kell. Elkezdtem futni, de akkor leesett! Magassarkúban vagyok. De mire erre ráeszméltem elestem. Próbáltam felállni de nem ment. Fájt a lábam.Az alak egyre közeledett. Istenem segíts meg. Mondd hogy nem egy szervkereskedő, vagy rabló lesz. Jaj..
- Jól vagy?- lépett oda hozzám.
Ahogy ránéztem megállt bennem az ütő. Gyönyörű mogyoró barna szemei csillogtak, haja kócosan állt, mosolya elállította lélegzetem, egyszerűen TÖKÉLETES!
- Igen - próbáltam felállni de nem sikerült.- Nem mégsem.
- Gyere, hadd segítsek.- karolt át.
- Áh nem megy.. fáj nagyon a lábam.- mondtam szomorúan.
- Várj hívom a mentőket.- kapta elő a telefonját.
- Neem nehogy! Nem kell. - vettem el a mobilt.
- De hogy is nem. Itt vagy nem bírsz felállni.- mondta. Látszott rajta hogy megijedt.
- Nem menj nyugodtan. - mosolyogtam.
- Dehogy! Veled mi lenne?
- Majd haza vánszorgom.- válaszoltam. Nem akartam, hogy itt álljon mellettem és, hogy miattam aggódjon. Bár azt még magam sem tudtam, hogy hogy juttok haza. Egy: már vagy két órája sétálok, és nagyon messze vagyok. Kettő: fáj a lábam így szerintem egy métert sem tudnék megtenni. 
- Nem szó sem lehet róla! Merre laksz? - kérdezte miközben körbenézett.
- Nagyon messze. Már vagy 2 órája sétálok.
- Áh, értem. Akkor ha nem zavar haza jöhetsz hozzám.- vakarta meg a tarkóját.
- És a barátnőd?- kérdeztem félénken. Közben rájöttem, hogy egy fiú.Biztos van neki, mert nagyon jól néz ki.
- Olyan nekem nincs.
- Nincs?- kerekedett el a szemem.
- Nincs.
- Hát jó, csak hadd hívjam fel anyát, hogy ne aggódjon.
- Oké.
Tárcsáztam anya számát.
- Szia anya. Ma nem megyek haza, mert lestem és nagyon fáj a lábam. Nem. Igen biztos. Igen itt van az egyik barátom. Nála alszom.
- Bocsi mi a neved? - kérdeztem halkan.
- Liam.
- Liam. Igen. Nem nem.. Anya! Dehogy. Jó oké. Szeretlek. Puszi.
- Na?- kérdezte Liam.
- Megengedte. De tényleg nem baj?
- De hogy. Nyugodtan. Na várj hívok egy taxit.- 2 perc múlva fogott is egy taxit.
Átkarolt és beültettet a taxiba.
 

1 fejezet Prologus

 Sziasztok! Mivel ez egy prológus, így sajnos nem lett túl hosszú! Ezért bocsi! De egyre több fejezettel egyre hosszabb  és hosszabb lesz! Remélem ezért nem fogjátok leharapni a fejem. Jó szórakozást! :)

xx Klau 
**
Egyedül ülök a szobámban és csak nézek ki a fejemből. Nyár van nem tudom mit csináljak. Unatkozok. Mindig mikkor suliban vagyok és ott az utolsó nap tele vagyok izgalmakkal, töprengéssel. Úgy gondolom, hogy egy percet sem fogok unatkozni. De ez más. Most fejeztem be a fősulit, ami baromi nehéz volt, és nincs jövőm. nem tudom mit csináljak, mihez kezdjek. Tanárnak tanultam, mert imádom a németet, és azt akarom megtanítani több embernek. De abba még bele sem gondoltam, hogy milyen nehéz lesz állást keresnem. Amúgy is még csak 20 vagyok és még nem akarok munkát keresni, Anya azt mondta csak 25 éves kormomtól várja el hogy magamtól keresek pénzt. Mi tagadás anyu nagyon kedves. Jaj, még be sem mutatkoztam Elizabeth Morgan vagyok. Londonban születtem. Imádok énekelni, táncolni és mindent ami a zenéhez kapcsolódik. Ebben az a vicc, hogy nincs semmiből kedvencem. Nincs kedvenc zeném, se tánc csapatom. De imádok nézni példáiul X faktort, és ehhez hasonló tehetség kutatókat, de ott sincs soha kedvencem. Amint mondtam nem rég fejeztem be a fő sulit, és nagyon büszke voltam magamra ( na jó ez egy kisit egoistán hangzott).
 De mit csináljak? Tudom kell majd valamilyen állás, de én majd inkább később. Mondjuk holnap utána nézek. Egyébként is anyával akarok menni. Ő maga mondta hogy segít nekem. Senki nincs itthon, mert anyu dolgozik, az öcsém pedig táborban van. Apám már 5 éve elhagyott minket. De erről nem akarok beszélni. Áh.. megvan elmegyek sétálni. Tegnap esett az eső szerintem ilyenkor a legjobb sétálni.
  Ajjh... de még enni is kéne valamit. Olyan éhes vagyok. Lementem a lépcsőn. Benéztem a hűtőbe de semmi. Fiók? Biztos vett valami finomat anya. Nem semmi. Most akkor még vegyek is valamit. Hát jó.
Gyorsan felkaptam valamit majd elindultam.

 A boltban egy kis péksütit vettem és egy kis gyümölcsöt. Haza mentem gyorsan megettem a sütit, majd a táskámba beleraktam egy kis zsepit, pénzt telefonomat és már indultam is. Csak sétáltam és gondolkoztam. Orromat megcsapta a finom eső utáni poros szag. Néztem ahogy fúj a szél, ahogy repülnek  a kis madarak és csiripelnek, Ja igen ezt elfeleltettem mondani. Még szerelmem sincsen. Sosem volt. Volt már pár fiú aki rám mászott, vagy randizni hívott, de semmi, nem lett belőle. Vagy csak kihasználtak , vagy nem tetszettek. Mert engem nem csak külső érdekel, nem csak az hogy milyen menő, van amikkor ez nem is érdekel. Nekem az tetszik egy srácban, hogy humoros, kedves, megértő legyen. Ne csak kihasználjon, és ne csak azért szeresen mert kívülről, hogy nézek ki. Érdekelj az is milyen a belsőm. Nem fogok egy fiúval azután járni, hogy találkozzunk. Mert nem hiszek a szerelem első látásban. Ha egy fiú azt akarja, hogy a barátnője legyek akkor hívjon randira. Ismerjen meg. Nem kell nekem luxus étterem, elég hogy ha csak elvisz sétálni és ott mesél magáról. Jól van na, kicsit makacs vagyok.