2. fejezet~ Találkozás

Sziasztok! Meghoztam a következő részt! Ez egy  ilyen tök cuki, találkozós rész lenne. Jó olvasást.

Miközben sétáltam és gondolkodtam, észrevettem  ahogy hátra pillantottam, hogy egy kapucnis alak jön mögöttem. Lesokkoltam és elkezdtem 2-szer gyorsabban haladni. Az ember még mindig követtet. Nem tudtam kivenni, hogy nő vagy férfi. Nagyon de nagyon megijedtem. Vajon mit akarhat? Szervkereskedő lenne? Az nem lehet.. Fényes nappal van és vagy rajtunk kívül 20 ember van itt. Tuti, hogy nem tudná úgy megoldani, hogy ne vegyenek észre.Vagy de? Nem tudom.. összezavarodtam. Begyorsított. A francba... Próbáltam gyorsabban lépkedni, de nagyon nem ment. Bevallom nem a legjobb vagyok tesiből. Na jó nincs mit tenni. Futni kell. Elkezdtem futni, de akkor leesett! Magassarkúban vagyok. De mire erre ráeszméltem elestem. Próbáltam felállni de nem ment. Fájt a lábam.Az alak egyre közeledett. Istenem segíts meg. Mondd hogy nem egy szervkereskedő, vagy rabló lesz. Jaj..
- Jól vagy?- lépett oda hozzám.
Ahogy ránéztem megállt bennem az ütő. Gyönyörű mogyoró barna szemei csillogtak, haja kócosan állt, mosolya elállította lélegzetem, egyszerűen TÖKÉLETES!
- Igen - próbáltam felállni de nem sikerült.- Nem mégsem.
- Gyere, hadd segítsek.- karolt át.
- Áh nem megy.. fáj nagyon a lábam.- mondtam szomorúan.
- Várj hívom a mentőket.- kapta elő a telefonját.
- Neem nehogy! Nem kell. - vettem el a mobilt.
- De hogy is nem. Itt vagy nem bírsz felállni.- mondta. Látszott rajta hogy megijedt.
- Nem menj nyugodtan. - mosolyogtam.
- Dehogy! Veled mi lenne?
- Majd haza vánszorgom.- válaszoltam. Nem akartam, hogy itt álljon mellettem és, hogy miattam aggódjon. Bár azt még magam sem tudtam, hogy hogy juttok haza. Egy: már vagy két órája sétálok, és nagyon messze vagyok. Kettő: fáj a lábam így szerintem egy métert sem tudnék megtenni. 
- Nem szó sem lehet róla! Merre laksz? - kérdezte miközben körbenézett.
- Nagyon messze. Már vagy 2 órája sétálok.
- Áh, értem. Akkor ha nem zavar haza jöhetsz hozzám.- vakarta meg a tarkóját.
- És a barátnőd?- kérdeztem félénken. Közben rájöttem, hogy egy fiú.Biztos van neki, mert nagyon jól néz ki.
- Olyan nekem nincs.
- Nincs?- kerekedett el a szemem.
- Nincs.
- Hát jó, csak hadd hívjam fel anyát, hogy ne aggódjon.
- Oké.
Tárcsáztam anya számát.
- Szia anya. Ma nem megyek haza, mert lestem és nagyon fáj a lábam. Nem. Igen biztos. Igen itt van az egyik barátom. Nála alszom.
- Bocsi mi a neved? - kérdeztem halkan.
- Liam.
- Liam. Igen. Nem nem.. Anya! Dehogy. Jó oké. Szeretlek. Puszi.
- Na?- kérdezte Liam.
- Megengedte. De tényleg nem baj?
- De hogy. Nyugodtan. Na várj hívok egy taxit.- 2 perc múlva fogott is egy taxit.
Átkarolt és beültettet a taxiba.